Háttér

A Magyarországra és Kelet-Európára egyaránt jellemző nagyarányú iparosított technológiával épült lakóépületállomány problematikus volta mindenki előtt ismert. Ezen lakóépületek sem fizikailag, sem erkölcsileg nem felelnek meg mai elvárásoknak: hatalmas fenntartási költségek, diszkomfort, energiapazarló fűtési rendszer, esetenként penészesedő falak, huzatos ablakok jellemzik. A rossz fizikai minőséghez szociális problémák társulnak. Gondoljunk csak arra, hogy a lakótelepeket akik tehetik elhagyják és így egyre szegényebb rétegek áramlanak oda helyettük. Mindez a lakótelepek értékének további esését eredményezi.

A panelos épületszerkezetek várható élettartama szakértők szerint még 70-100 évre tehető. Ezzel szemben az épületgépészeti rendszerek, hő- és nedvességszigetelések, nyílászárók használati élettartama mindössze 25-35 év. Mivel az épületek zöme a 70-es 80-as években épült, gépészeti rendszereikben hamarosan tömeges meghibásodás várható és ez hatalmas karbantartási költségráfordítást jelent. A felújításokat nem lehet tehát megkerülni.

A projekt célja optimális, energiatudatos épületfelújítási módszerek kidolgozása annak érdekében, hogy elkerüljünk egy olyan országos méretű felújítási programot (és az ebben rejlő tetemes veszteséget), mely rossz koncepción alapszik. Németország beleesett abba a hibába, hogy a volt kelet-német országrész épületállományát úgy korszerűsítette, hogy közel sem használta ki az energiamegtakarítási potenciált és ezzel egy nem kellően hatékony közbeeső szintet konzervált újabb 30 évre. A német példa tanulsága: ha már felújítunk, újítsunk fel jól.