Háttér
A Magyarországra és
Kelet-Európára egyaránt jellemző nagyarányú
iparosított technológiával épült
lakóépületállomány problematikus volta
mindenki előtt ismert. Ezen lakóépületek sem
fizikailag, sem erkölcsileg nem felelnek meg mai
elvárásoknak: hatalmas fenntartási
költségek, diszkomfort, energiapazarló
fűtési rendszer, esetenként penészesedő
falak, huzatos ablakok jellemzik. A rossz fizikai
minőséghez szociális problémák társulnak.
Gondoljunk csak arra, hogy a lakótelepeket akik
tehetik elhagyják és így egyre szegényebb
rétegek áramlanak oda helyettük. Mindez a
lakótelepek értékének további esését
eredményezi.
A panelos épületszerkezetek várható
élettartama szakértők szerint még 70-100
évre tehető. Ezzel szemben az
épületgépészeti rendszerek, hő- és
nedvességszigetelések, nyílászárók
használati élettartama mindössze 25-35 év.
Mivel az épületek zöme a 70-es 80-as években
épült, gépészeti rendszereikben hamarosan
tömeges meghibásodás várható és ez hatalmas
karbantartási költségráfordítást jelent. A
felújításokat nem lehet tehát megkerülni.
A projekt célja optimális, energiatudatos
épületfelújítási módszerek kidolgozása
annak érdekében, hogy elkerüljünk egy olyan
országos méretű felújítási programot (és
az ebben rejlő tetemes veszteséget), mely rossz
koncepción alapszik. Németország beleesett
abba a hibába, hogy a volt kelet-német
országrész épületállományát úgy
korszerűsítette, hogy közel sem használta ki
az energiamegtakarítási potenciált és ezzel
egy nem kellően hatékony közbeeső szintet
konzervált újabb 30 évre. A német példa
tanulsága: ha már felújítunk, újítsunk fel
jól.