Panel
épületek helyzete
Magyarországon több mint 2 millió ember él panellakásban.
A panel-rehabilitáció egyaránt lényeges műszaki, gazdasági
és szociális feladat.
Ebbe a kategóriába nemcsak a tényleges panel elemekből épült
lakóépületeket sorolom, hanem a többi iparosított technológiával
épült lakóházat is (blokk, öntött, - alagútzsalus,
vasbetonvázas épületek). Panelből Magyarországon 508 ezer
lakás épült, más iparosított technológiával pedig további
. Amikor panelházat mondok, akkor minderre a 780 ezer lakásra
gondolok.
Magyarországon a 4 millió lakás közel 20% iparosított
technológiával épült. Budapest 800 ezer lakásszámából
mintegy 200.000 a panellakás. Ezeknek az otthonoknak kell új
életet adni.
A panelházak és városrészek komplex rehabilitációja
az egyik legsürgetőbb feladattá vált.
Ezt támasztják alá az időközben elvégzett, az építmények
egészére vonatkozó szakértői műszaki vizsgálatok,
másrészt az épületek fenntartásával kapcsolatos, országos
szinten is számottevő, folyamatos és jelentős mértékű
energiavesztés ténye, de a legsürgetőbb probléma az itt
élő lakosság gyorsuló ütemű, halmozottan hátrányossá váló,
romló élethelyzete.
A panel-rehabilitáció tehát műszaki, gazdasági feladat is,
de egyben lényeges szociális kérdés. Közismert adat, hogy
ezekben a panellakásokban körülbelül 2.100.000 ember él, ezért
a Nemzeti Lakásprogram nagyon fontos eleme a Panelprogram.
Jelenlegi állapot
A panellakások műszaki állapota egyre romlik, a közüzemi
díjak - és ezen belül a távhőszolgáltatás aránytalanul
magas, a paneltulajdonosok egy része már képtelen kifizetni a
díjhátralékot.
Hatalmas panel-épületvagyonról van szó, mely jelenleg
műszaki-gazdasági-szociális - és egészségügyi
területen egyaránt romló helyzetet mutat.
A rehabilitáció halaszthatatlan, elmaradása valamennyi területen
beláthatatlan következményekkel járhat. A halasztás következményeként
a költségek exponenciális mértékben nőnek!
Az első házgyár 1965-ben készült el. A 10 házgyárból és
6 panelüzemből álló gyárhálózat együttes kapacitása
mintegy 35.000 lakás/év volt, 53-55 m2 átlagos alapterület
figyelembevételével. A házgyárak nyugati (Larsen-Nielsen) és
keleti (szovjet) koncepció szerint épültek.
A helyzetet bonyolítja, hogy mintegy 85 eltérő épülettípust
építettek fel az egyes városokban. A közös bennük az, hogy
mára nagy mennyiségük és hibás szerkezeti rendszerük - hőszigetelés,
szabályozhatatlan fűtési rendszer, stb. - miatt, különböző
mértékben ugyan, de a folyamatos energiapazarlás meghatározó
tényezőivé lettek. A műszaki szakértői vizsgálatok
alapján a panelépületek teherhordó szerkezeteinek várható
élettartama 80-100 évre, a másodlagos szerkezeteké pedig ~30
évre tehető. Az állagromlás különösen a 60-as években épült,
mintegy 35.000 darab "első generációs" lakásnál
mutatkozik.
A panellakások fűtését többségében távfűtéssel oldották
meg, a panelvárosrészek közelébe mintegy 250 letelepített
távfűtőmű található. Panel épületekkel és városrészekkel
bíró településeink száma mintegy 100, egyes nagyvárosokban
több fűtőmű is áll. (pl. Budapest, Miskolc, Pécs stb.)
Kimutatások szerint a hazai éves energiafogyasztás mintegy
25%-a az épületek üzemeltetésére megy el, a fajlagos
energiafogyasztás magasabb, mint Nyugat Európában. A felhasznált
energiának a fele külföldről származik, ez a tény is arra
mutat, hogy az energiatakarékosság milyen fontos gazdasági tényező.
A házgyári lakásokban a fűtési rendszerek kiépítésénél
elsősorban az előregyártási előnyöket tartották szem előtt.
Építésük idején az akkori alacsony energiaárakba jelentős
állami támogatást építettek be, sem a fogyasztó, sem a
szolgáltató nem volt érdekelt az energiatakarékos felhasználásában.
Ez az érdektelenség a kedvezőtlen szabályozók és a
panel-rehabilitáció elmaradása miatt a mai napig is érvényben
van. Súlyosbítja a kérdést, hogy 1991-ben a távhőszolgáltatás
árait egységesen szabályozták, ami a gyakorlatban azt
jelentette, hogy 1992-97 között mintegy 400%-ra emelkedett a fűtési
energia ára.
Az energiaárak növekedése következtében a családok jövedelmüknek
egyre nagyobb hányadát költik közüzemi díjakra, ez a hányad
már elérheti a családi költségvetés 35-40%-át! Ebből is
kiemelkedik a távfűtési díj, mely átlagos lakásnagyságnál
- a többi fűtési módokhoz képest - havonta azoknak mintegy duplája,
6-8.000 Ft-tal magasabb.
Ez az összeg 5 év alatt 3-400.000 Ft-ra is nőhet az
energiapazarló fűtés miatt, melyet a kiszolgáltatott
helyzetben lévő család kénytelen "az ablakon
kidobni".
Így aztán ellentmondásos helyzet állt elő. Míg a nyugati
országokban - igaz, hogy a mienktől igencsak eltérő jövedelem/ár
arányok mellett! - megfizethető ez a környezetbarát, szabályozható
és mérhető, kényelmes távfűtési mód, addig nálunk - éppen
a távfűtés magas költsége miatt - egyre nő a díjhátralékosok
száma.
Szakértői becslés szerint mintegy 200 - 250.000 családot
fenyeget az árverezés, lakásuk elvesztése. Ez családi tragédiákhoz
vezethet, az államot pedig a gyerekek elhelyezésével
kapcsolatosan magas többletkiadás terhelheti.
Amilyen nagy jelentőségű volt a 60-as évek kezdetétől
majdnem 800.000 új bérlakás építése és ezzel a hatalmas
lakossági lakáshiány csökkentése, olyan nagy hiba volt ezen
panellakások privatizálása. Nem kerülhető meg az a tény,
hogy a panelban élő családok az elhibázott privatizálás következtében,
bár alacsonyabb áron, de kényszerhelyzetben és
"burkolt" kiszolgáltatottságban - a panellakások
valódi állapotának ismerete nélkül vették meg lakásaikat.
Tájékoztatás hiányában nem volt tudomásuk a küszöbön álló,
- sokkhatásként jelentkező - nagyköltségű rehabilitációs
munkák szükségességéről és halaszthatatlanságáról.
Ezzel párhuzamosan, a rendszerváltozás utáni évek idejére
esett - főleg a nagy iparvárosokban - a tömeges munkanélküliség
megjelenése, a minden határt meghaladó kamatemelés és a már
említett drasztikus energiaár emelés, melyek együttesen kilátástalan
helyzetbe sodorták a panellakásokban élő családok jelentős
részét. Ugyanakkor a magas lakhatási költségek következtében
a panellakások piaci ára leértékelődött.
Jelentős lakosságcsere figyelhető meg: a jobb anyagi
helyzetben levő családok igyekeznek elköltözni a lakótelepekről,
helyükbe pedig az olcsóbb lakást megvásárolni még éppen képes
- de fenntartani már képtelen - családok költöznek. Az elköltözni
nem tudó lakosok közül jelentős hányadot képviselnek a sokgyermekes
családok, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, nyugdíjasok
és özvegyek. Ők viszont alig képesek megbirkózni a
magas lakásfenntartási költségekkel, tovább növelve a közüzemi
díjhátralékosok számát!
A lakáscélú állami támogatásról szóló 12/2001. (I.31)
sz. Kormányrendelet VIII. 2. 28. §-a A lakóépületek
energiatakarékos korszerűsítése, felújítása fejezetében
részletezi a panel- és panelszerű építmények energiatakarékos
építési munkáinak támogatását. Ez szinkronban van a Széchenyi
terv lakosságra/lakóépületekre vonatkozó
energiatakarékos korszerűsítési pályázatával
(SZT-2002-LA-2).
A korszerűsítési költségeket harmadolja a lakástulajdonos,
az önkormányzat és az állam között úgy, hogy az állami támogatás
mértéke max. 400.000 Ft lehet. Szakértői becslések
szerint csak a fűtés és a hőszigetelés rehabilitációjából
kb. 1 millió Ft jut egy lakásra, a komplex rehabilitáció
költségét mintegy 2.000.000 Ft/lakás értékre becsülik.
A Kormányrendelet szerint ebből a költségből 1.600.000 Ft
jutna a települési önkormányzatokra és a lakástulajdonosokra.
Miután a panelban élő családok a közmű költségek - főleg
távfűtés! - miatt már eddig is évek óta folyamatosan többet
fizetnek a többi családnál, ezt a felesleges és a pazarlásból
származó többletkiadást úgy is lehet tekinteni, hogy ők a
maguk részéről már egyszer kényszerűségből megfizettek
egy lakásukra eső rehabilitációs költségnagyságot!
Ebben a helyzetben illúzió a családok jelentős részét
ilyen mértékű teherviselésre ösztönözni, mert többségük
egyszerűen nem képes további terheket felvállalni.
Semmivel sem könnyebb a forráshiányos önkormányzatok
helyzete sem. Minden feltételezett jó szándékuk ellenére a
program támogatására elkülöníthető forrással, de a
hitelhez szükséges fedezettel sem rendelkeznek, vagy az nagyságrenddel
alacsonyabb az igényhez képest.
A problémát még tetézi a kétlépcsős pályáztatási
rendszer szervezési nehézsége és lassúsága is.
A komplex panel-rehabilitáció másik fontos egysége: a primer
oldalon a fűtőmű és a hozzá tartozó távvezetékek. A Kormányrendelet
jelenleg elsősorban a lakóházak rehabilitációjára koncentrál.
Ez a féloldalas koncepció az energiatakarékosság és hatásfok
szempontjából elfogadhatatlan. Az egyik oldal nagy összegű
rehabilitációs költsége a másik oldalon egyszerűen
elfolyik, nem eredményez energia megtakarítást.